A téglagótika

c0f7a6bdb4fe56d16193f452628519bb_Vilnius_Szent_Anna_templom_2

A gótikus építészet észak német formája, a téglagótika (Backsteingotik) elsősorban Észak-Németországban és a Balti országokban terjedt el, ugyanis egyéb építőanyagokból hiány volt. A klinkertégla (burkolótégla) alkalmazása ekkor virágzott. Olyan neves épületek születtek ebben a korban, mint az Albi Székesegyház, a müncheni Frauenkirche, vagy a krakkói Mária-templom. Mára a téglagótika szinte valamennyi épülete a világörökség részét képezi.

A tégla előállításának technikája a 15-17. században tovább fejlődött, a tégla olcsóbb lett, a társadalom szélesebb rétegeihez és a gyarmatokra is eljuthatott. Az ipari forradalomnak köszönhetően elkezdődött a tégla ipari méretekben való előállítása, és szállítása is. Egyre bonyolultabb formák készültek tökéletes pontossággal, a legújabb divat kívánalmainak megfelelően. A tégla formája, megjelenése alkalmazkodott az egyes országok sajátosságaihoz, a különleges építőanyag mindenütt jelen volt; vasúti alagutak, szennyvízcsatornák, gyárak, lakóházak, irodaépületek készültek téglából. A templomok és múzeumok homlokzatát a terrakotta díszítette.