A tégla hagyományos előállítása

n_kanizsai-nagyszilardsagu-valogatott-kismeretu-tegla_91_1

A téglákat eredetileg földbe vájt kemencékben, a szabad ég alatt égették ki. Egy égetés körülbelül öt és tízezer téglát foglalt magába, jellemzően magas selejthányaddal. Annak érdekében, hogy az égetést áldás kísérje, az első és az utolsó téglát a nap és a hold jelével díszítették. A megbízó kívánságára a tetőcserepek előállítása során a záró vagy védő cserepeket díszítették. Ezek a díszítések cakkos, vagy hullámos vonalak lehettek, melyekkel a villám vonalát képezték le és a ház, illetve a ház lakóinak védelmét szolgálták. De nem csak a cserepet, a téglát is díszítették. Szerencsehozó jel lehetett egy virág, kereszt vagy állat motívum, de gyakran találkozhatunk egy kéz vagy egy gyermekláb lenyomatával is. A téglák megjelölésének hagyománya egészen az iparosodás kezdetéig tartott, nyomtatott minták még a préseléssel előállított cserepeken is találhatók. A téglák kézi formázása során a mintát a még puha anyagba rajzolták, vagy nyomták.