A bélyeges téglákról bővebben

253078_496077303755192_504498724_n

„A bélyeges és monogramos téglákat egyre többen választják otthonuk díszéül. Sokan az izgalmas felületű téglákkal rakják ki a konyhapadlót, egy-egy darabot beépítenek a kandalló mellé, legrosszabb esetben be is falazzák őket. A téglák történetéről, a monogramról, a betűk formájáról, az ábrák jelentéséről, legtöbben semmit, vagy csak nagyon keveset tudnak, holott a monogramos és bélyeges téglák története több száz, izgalmas évszázadra tekint vissza. Az egyik legnagyobb szakértője ezen tégláknak Dr. Siklósi Gyula, a székesfehérvári székhelyű, Fejér Megyei Téglamúzeum alapítója aki rendkívül mélyrehatóan ismeri ezeknek a tégláknak a történetét.

A Székesfehérvári Múzeumban kiállított téglák története egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza – ekkortól számítják a török hódoltság végét, ekkor kezdődtek a nagy újjáépítések. A pusztítást követően az ország hatalmas építkezésbe kezdett, a város jó minőségű anyagbányáin számtalan téglaégetőt alakítottak ki. Dr. Siklósi Gyula elmondása szerint a kutatások jelenlegi állása alapján, 107 fehérvári településen, összesen 145 téglaégető működéséről tudnak. Ebből egyedül Székesfehérváron 17 városi téglaégető kemence volt található. A műhelyek között üzemeltek városi, főúri tulajdonú, és a várostól bérelt vagy a várostól ajándékba kapott egyházi (ferences, karmelita) téglaégetők. Az egyes téglaégetők dombornyomott monogramjaikkal, ábráikkal különböztették meg magukat egymástól. A székesfehérvári téglákon például – a német telepeseknek köszönhetően – körülbelül száz éven keresztül az S W, a Stuhl Weissenburg rövidítése szerepelt, amit a későbbiekben az SZ F jelzés váltott fel.

A kisebb téglaégető műhelyek közel 250 éven keresztül működtek, újak épültek, régiek szűntek meg, végleg csak 1945 után kezdték bezárni őket. Ekkor jelentek meg ugyanis az első korszerű, kiváló minőségű téglát előállító, nagy kapacitású téglagyárak. A fejlődéshez a vasúthálózat korszerűsödése is hozzájárult, ennek köszönhetően a tégla távolsági szállítása is megoldódott. Az utolsó két állami tulajdonban levő székesfehérvári téglagyárat a hetvenes években zárták be.

Dr. Siklósi Gyula régész és történész sok éven át kutatta és gyűjtötte a Fejér megyei téglákat. A monogramok és betűtípusok alapján lajstromozta a feltárt leleteket. Gyűjtőmunkájában a helyiek is segítették, a környék téglagyűjtési lázban égett. A régész elmondta, az önzetlen segítségért nagyon hálás volt, az amatőr tevékenység azonban a gyűjtő-és kutatómunkát megnehezítette, a feltárt, kiásott téglákat helyükről elmozdították, és később nem tudták pontosan meghatározni, hogy az értékes darab honnan is származik. Csak kevesen tudják, hogy egy-egy tégla azonosítása milyen precíz kutatómunkát igényel. A szakember nemcsak a monogramot vizsgálja, hanem történelmi adatok, térkép, birtoktörténet alapján értékeli a leletet; gazdag és alapos történelmi hátteret csatol hozzá. Csak ezekkel együtt kaphat pontos meghatározást a tégla.

A régész kutatómunkáját számos magángyűjtő is segítette: a Székesfehérvári Múzeumban több száz darab, magángyűjtők adományaiból származó, monogramos tégla található…”

„…A Székesfehérvári Téglamúzeum érdekes program lehet azok számára, kik útja a Balaton felé vezet. A közel 900 történelmi téglából álló kiállítást a régi megyeháza pincéjében tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás nem teljes, a hely szűke miatt a régész nem tudta a teljes anyagot kiállítani. A bemutatásra nem került darabok irodájában pihennek és várják, hogy a Babamúzeum mai helyén a bővítése befejeződjön, ahol majd a teljes téglatörténeti gyűjtemény is helyet kap.”