A kőfaragó jelentése

20120914105

Iparos, aki kőből építőelemeket készít és azokkal díszít. A kőfaragók javarészt a feldolgozandó követ is maguk termelték ki. A 19. sz. végétől, elsajátítva a betonkészítést, jórészt köreikből kerültek ki a műkőáruk készítői. A kőfaragó mesterséget nyelvünkben eredetileg a (kőműves) szó jelölte, később ennek jelentése a falrakó munkákat végző mesterségre szorítkozott. A magyar kőfaragás legkorábbi tárgyi darabjai a 11. sz. román stílusú építkezéseiből valók, díszítményeik, némely motívumuk a honfoglaló magyarság jellegzetes díszítőelemeivel mutatnak rokonságot. A kőfaragó mesterség hazánkban a középkor folyamán királyi, egyházi, főúri megrendelések, reprezentatív, monumentális feladatok révén a hazai ipari fejlődés élvonalába került s korról korra a legkülönfélébb európai stílusáramlatokat ötvözve gazdagodott. A középkori kőfaragás szerszámkészlete, technikája a közelmúltig lényegében változatlanul tovább élt. Városaink polgársága körében a 14. sz.-tól, mezővárosainkban a 15. sz.-tól kell számolni a kőfaragómunkák szélesebb körű felhasználásával. A 18. sz. második felétől egyre több falusi építkezésnél alkalmaztak kőfaragványokat, ablak-, ajtó-, kapukereteket (pl. a tokaj-hegyaljai városoknak, községeknek 18. sz. végi, 19. sz. eleji késő barokk díszítésű gazda- és iparosházai).