Munkamódszerek

IMG_4335

Régebben a bakokra rögzített rönköt ,,megbárdolták”, majd hossz- vagy keresztirányban fűrészelték vagy hasították (repesztették). Az így készült és méretre vágott gerendák, pallók, deszkák vagy lécek oldalait, éleit vagy végeit pedig a továbbalakítás során a lapoláshoz, csapoláshoz vagy csavarozáshoz előkészítették. A kész faanyagot a terv szerinti helyére beállítva vagy beillesztetve a meghatározott építési sorrend szerint és az elhasználódásból eredő kicserélhetőségre tekintettel oldható kötéssel összeépítették, rögzítették.

Az ács elvétve használ kézi gyalut. Régen is a vonókés szolgált a finomabb felület elkészítésére például ládáknál, bútoroknál. A ládák elemeinek összeépítését hornyolással és faszegkötéssel végezték. A díszítést eleinte karcolással, később véséssel-faragással és festéssel oldották meg.

Korunk ács munkamódszerei a lakóházak, a tetőszerkezetek és a tetőtér-beépítésekkel kapcsolatos követelményekkel együtt változnak, illetve egyes gépi hajtású szerszámok (láncfűrész, fúrógép, körfűrész, szalagfűrész, réselő, popszegecselő, tűzőgép stb.) alkalmazásával kibővült, módosult. A kereskedelemben kapható fűrészelt faáruk segítségével a szerkezet megépítése egyszerűsödött: a rönkök faragása már a múlté, a bárd és a szekerce ritkán használatos és sok helyen már csak a műhely falát díszítik.

Az ács szakmai képzéssel ma együtt történik az állványozó és a tetőfedő szakmai képzés is, – mely szakmai sokrétűséget elősegíti, s a felépítmény elkészítését meggyorsíthatja.